Bár a nyuszitartás bonyolultnak tűnhet, valójában egyszerűbb mint gondolnánk. Egy kis szülői odafigyeléssel már egy 8 éves gyermek is képes önállóan és megfelelően gondoskodni egy törpenyusziról.

Ezen az oldalon az általam hasznosnak gondolt tartási információkat gyűjtöttem össze.

​

Felkészülés kisállat fogadására, a nyuszi komfortérzetének biztosítása

​

Amikor elindulunk, hogy hazahozzuk kedves kis törpe nyuszinkat (vagy nyuszijainkat), előtte célszerű berendeznünk a ketrecét, felszerelni az etetőket, itatót, hogy amikor hazaérünk a törpenyuszit nyugodt otthon várja.        

   

- A ketrecét helyezzük egy csendes szobába, ahol nyáron nem érheti erős napfény, szellőztetésnél pedig huzat. 

- Hősugárzó és TV, hangos zene mellett sem érzi jól magát a nyuszi. A nyuszinkkal egy légtérben ne dohányozzunk!

- További biztonsági óvintézkedés a kábelek és szobanövények (legtöbbjük mérgező) elrejtése nyuszink útjából!

- Mindig legyen előtte széna és víz, a vizét naponta cseréljük! A korának megfelelően tápláljuk. Mindig legyen előtte      fogkoptató faág is, hogy a fogak túlnövését és tárgyaink megrágását megakadályozzuk!

- Nyaralás alatt bízzuk rá egy barátunkra, aki naponta gondozza a nyuszit. Soha ne hagyjuk őt egy napnál tovább magára!

- Naponta legalább fél órát engedjük ki futkosni, ha már szobatiszta.

- Szennyezett illemhelyét takarítsuk meleg vízzel.

- Kinti tartás esetén a lakrészét helyezzük árnyékos, tűző naptól, esőtől és erős széltől védett helyre. Éjszakára ne hagyjuk a    kifutóban, ahonnan a ragadozók elvihetik! 

​

Ha szelíd, kedves törpenyulat szeretnénk, akivel a kapcsolatunk kiegyensúlyozott, akkor a bizalmát kell elnyernünk. Ehhez időt kell neki adnunk. Hagyjuk, hogy felfedezze az új környezetét, belakja a ketrecét - tehát a legjobb tanács az, hogy egyszerűen hagyjuk békén őt az első napokban. Szorítkozzunk arra, hogy megetetjük, megitatjuk, ellenőrizzük, hogy evett-e, működik e az itató megfelelően, és esetleg üljünk le mellé, figyeljük egy kicsit meg.

Ha gyermekek vannak a családban, hiába ők esetleg a törpenyuszi tulajdonosai, meg kell értetni velük, hogy a nyuszinak hozzá kell szokni  az új zajokhoz, új szagokhoz, a megszokottól eltérő hőmérséklethez, le kell küzdenie őrült félelmét, és ehhez időt kell neki adni! Ha nem így tesznek, akkor nehezebben fogadja el új otthonát, nem táplálkozik megfelelően félelmében, és meg is betegítheti őt a stressz.          

Pár nap múlva, ha már többet mozog, mászkál, felfedez, akkor be lehet nyúlni a ketrecbe egy rövid simogatásra.

A ketrecből az első héten ne vegyük ki a nyuszit. Erre a szobatisztaság kialakításához is szükség van, hiszen kell pár nap, mire kitalálja, melyik sarkot használja ő majd wc-nek (célszerű eleve később ebbe a sarokba tenni a nyúl wc-t).

 

Ahogy a kutya vagy a cica, úgy a törpenyúl is szobatisztaságra nevelhető. Ehhez csupán az elején kell ügyesnek lennünk...

         

A természetben a törpenyuszik a saját területükön belül kijelölnek egy helyet, ahova rendszeresen ürítenek. Nem pisilnek-bogyóznak össze mindent, ez ugyanis a ragadozók elleni védekezés egyik hatékony módja, hiszen a szagok könnyen a lakóüregekhez vezethetnék a rókákat, ragadozókat. A kisnyuszik is hamar megtanulják, hogy ahol a legerősebb a szag, oda szabad csak intézni a dolgukat. Persze néha, ha kell, azért körbejelölik a területüket, de ehhez főleg az álluk alatti mirigyet használják, melynek a szagát mi, emberek nem is érezzük.

​

Az első lépesek

​

Ha hazavittük kis kedvencünket fontos, hogy megtanulja: a ketrec az ő területe - és nem az egész lakás. Az első néhány napban, ha kivesszük, csak ölbe vegyük, ne hagyjuk kint szaladgálni, ne hagyjuk, hogy birtokba vegye az egész szobát, vagy akár a lakást! Később természetesen már hosszabb sétákat is tehet a nyuszkó, hiszen amikor már ismeri a járást, és érzi, hogy dolga van, vissza fog találni a ketrecbe.

 

A saját vécé kialakítása

​

A törpenyuszi ugyanis a területén (a ketrecén) belül ki fog jelölni előbb-utóbb egy sarkot, és azt fogja használni vécének. Ide érdemes venni egy sarokvécét, és először megtölteni a sarok eredeti "tartalmával" (az ürülékkel), mert az idegen, más-szagú tárgy esetleg a WC átköltöztetését eredményezi.

​

A szokás hatalma

​

Van amelyik törpenyuszi bogyózni is visszajár, van aki azt el-elhagyja útközben, de pisilni szinte mindegyik nyuszi visszamegy a ketrecbe a későbbiekben. Ha mégsem, szankcionálni kell: visszarakni a helyére, és félórát rá se nézni. Hamar meg fogja érteni a kinti pisilés és a "beketrecelődés" közötti összefüggést! Ez a probléma főleg ivarérés környékén szokott jelentkezni, nagyon fontos a megfelelő nevelés ebben az érzékeny korban. Ha minden tehetségünket bevetve sem sikerül a törpenyuszit visszaszoktatni a régi rendre, megoldást jelenthet az ivartalanítás. Azt a néhány hónapot viszont, amíg felnő, "megkomolyodik" a kisnyuszi, mindenképp célszerű kivárni! Lehet hogy a kamaszkori "hiszti" után magától visszaszokik a nyuszi a vécére, hiszen a természetes ösztönei késztetik a szobatisztaságra.

​

Ivarérés bakoknál: 4-5 hónapos korban, de az ivartalanítással érdemes várni még fél évet

Ivarérés nőstényeknél: 6 hónapos kor körül (ennél fiatalabb korban is vemhesülhet, de megviseli a szervezetét, és még nem képes felnevelni a kicsiket, esetleg megeszi őket)

​

Mi legyen a vécében?

​

Gyakori kérdés, hogy milyen alom célszerű a wc-ben. Legjobb szagelzáró tulajdonsággal a fapellet bír. Lehet préselt szalma alom vagy a zeolit (macskaalom) is. Utóbbiról fontos tudnivaló, hogy a teljes ketrec bealmozására nem alkalmas, mert a kis kavicsokon kellemetlen a nyuszinak járni, a talpán a bőr megsérülhet, hámlani kezdhet. Eleinte viszont célszerű legalább a sarkokat mind bealmozni, amíg a kisnyuszi nem jelölte ki a wc-jét. Használhatunk jó minőségű, pormentes faforgácsot vagy csutkaalmot is.

A sarokvécét használó törpenyuszi ketrecébe az illemhelyén kívül máshová nem szükséges alomanyag, a puszta műanyagon járkál és fekszik a nyuszika. Ez azonban nem kellemetlen nekik, sőt gyakran ha bealmozok alájuk, egy fekvésnyi helyen félretúrják az almot, hogy a műanyagra fekhessenek. Takarékosabb megoldás, és ha kiengedjük, nem kell az amúgy szobatiszta törpenyuszink szőréből kipotyogó alomdarabokat szedegetnünk a szőnyegről.

​

Amikor már érdeklődően előjön, amikor a ketrechez közelít az ember, akkor meg lehet kezdeni a szelídítést.

 

A nyuszi szelídítése legcélravezetőbb, ha kezdetben kézből etetjük nyuszinkat. Ezáltal felkeltjük az érdeklődését, és fontos a bizalom kiépítésében. A nyugodt, szeretetteljes emberi hang nyugtató hatással van az állatokra. Amikor megetetjük, vagy leülünk mellé, beszéljünk hozzá, megszokja és megszereti a hangunkat.          

Célszerű azonos időponthoz kötni a ketrecen kívüli szaladgálást, és eleinte viszonylag szűkebb helyiségben engedni, hogy a nyuszi gyorsan vissza tudjon térni a ketrecébe. Ehhez lehet rámpát vagy lépcsőt építeni a ketrechez, főleg amíg még picike az állat. Nem kell órák hosszat kint lennie, pláne felügyelet nélkül, az a lényeg az első alkalmakkor, hogy kicsit felfedezze a tágabb környezetét, és hogy megszokja: vissza tud szaladni a ketrecbe pisilni. Ez lesz a szobatisztaság lényege nyúlnál : a saját ürítkező helyére tud állandóan visszamenni, ahol a saját szaga elősegíti a folyamatot. Takarításkor épp ezért, egy pici használt almot mindig érdemes visszatenni a wc-be, vagy a sarokba.          

Később persze akár az egész lakást bejárhatja, de fontos , hogy felügyelet nélkül csak kellő óvintézkedések után engedjük ezt, hiszen pl. a kábelek, mérgező szobanövények rágcsálása nem fogja elősegíteni a hosszú törpenyúl életet. Nagyon fontos, hogy sose kergessük vissza a helyére, mert ezt megjegyzi, rossz hatással lesz a kiépített kapcsolatunkra. Érdemes megtanítani a nevére, hogy odajöjjön, ha hívjuk, illetve ha etetés előtt engedjük ki, akkor a zacskó csörgésére, vagy a tápos vödör hangjára szépen magától visszamegy a ketrecbe.          

Ha a kisnyuszi már boldogan elveszi a nyújtott falatot, és bizalommal fogadja a simogatást, érintést, akkor meg lehet szoktatni a nevére is. Miközben adjuk pl. a répaszeletkét, mondjuk nyomatékosan, de nem kiabálva a nevét. Hamar összekapcsolja majd a kettőt, és egy idő után vidáman ugrándozva jön elénk. Mindig várjuk meg, amíg ő magától jön oda hozzánk, ne kergessük, bármilyen nehéz is ez. (Tehát ne engedjük ki, ha tudjuk, hogy kevés az időnk, legalábbis amíg meg nem tanulta, hogy vissza kell mennie.) Ezzel a dominanciánkat is kifejezzük felé.

 

Ha mindent jól csináltunk, és kölcsönös a szerelem, már le sem lehet majd vakarni, mindenhova követni fog a lakásban, mint egy kiskutya.:) Téves sztereotípia, hogy a nyulak buták, sok nyuszi még a helyedre parancsszót is meg tudja tanulni és szót fogad. Persze jutalomfalatokkal őket is lehet motiválni.